Bogarak úgy tudnak egyenes vonalban haladni, hogy egyik érzékelő szervükkel a végtelen távol lévő fényforrás felől jövő fénysugarakat (nappal a Napot, éjjel a Holdról visszaverődő napfényt) állandó szög alatt tartják a haladási irányukkal (pillanatnyi sebességvektorukkal). Mivel a fényforrás végtelen távoli, nagyon-nagyon messzi, ezért a belőle jövő fénysugarak párhuzamos vonalakként értelmezhetőek, állandó szögtartás mellett egyenes vonalban haladnak. Ha egy nem végtelen távol lévő fényforrást akarnak egyenes vonalú haladásra használni, akkor itt a véges távolság miatt az állandó szögtartás logaritmikus spirálpályát eredményez. Ezért repülnek neki esténként a lámpának, ezért "vonzza" a bogarakat a lámpa fénye. A nappal megvalósított egyenes pálya tulajdonképpen egy nagy logaritmikus spirál kis darabja.
